Téged is belöktek a vízbe gyermekkorodban? – Így alakul ki a víziszony

Belöktek a vízbe, víziszonyom van

Mai történet: új tanítványom érkezik, 50 körüli férfi, sportos testalkattal, elég jó mozgásérzékkel. A technika elsajátításával gyorsan haladunk, néha azonban indok nélkül esik ki a ritmusból. Mikor megállunk, elmondja, hogy időnként rátör a félelem, mely korábbi rossz élményéből táplálkozik: gyermekkorában belökték a vízbe. Ő nem tudott biztonságosan úszni, a segítségére kellett sietni, hogy ki tudjon jönni a medencéből. Ez a rossz élmény megakadályozta a vízzel való további barátkozását. Víziszony alakult ki nála. Ma, felnőtt fejjel próbálja ezt a félelmet leküzdeni. Sikerülni fog neki, de eltelt vagy negyven év víz és úszás nélkül. Egy poén miatt. Mert vízbe lökni a másikat olyan vicces…

Őt ma lökték be a vízbe, eddig nem volt víziszonya

50 év körüli úrral befejeztük az órát, az úszómesteriben adminisztrálok. Kollégám felpattan és rákiállt a medencetérben játékidejüket töltő gyerekekre, akik éppen derékon ragadják egymást, s bedobják egymást a vízbe, “röhögve” a heccen.

Kolléga morog, mert az úszást oktató, csoportkísérő pedagógus éppen beszélget, neki kell inteni a gyereket. Nem telik el egy perc, mikor zokogva érkezik egy kislány, bokájából spriccel a vér – belökték a vízbe, s közben megsérült. A kislány nagyon ijedt, alig tudom megnyugtatni. Szerencsére a vérzést gyorsan elállítottuk. Tanév eleje van, néhány hétig a kislány felmentett lesz, gyógyuló bokája okán. Kérdés, hogy mikor merészkedik ismét vízbe, mikorra múlik el a rossz élmény?

Víziszony és egyéb sérülések

Aki őt ma vízbe lökte, nem gondolkodott a következményeken. A kislány szerencsés, mert nem a feje koccant a medence falához, a sérülése talán 8 napon belül gyógyul. De ez nem a heccelőn múlt, hanem a véletlenen, jósorson, égieken.

Oktatóként a gyerekek óráin kemény kézzel tiltottam egymás vízbe lökését. Nem kiszámítható ugyanis, hogy akit vízbe löknek, milyen erővel áll ellen, tényleg a vízbe esik-e vagy a medence falán landol. A vízbe lökések ezért is nagyon veszélyesek. Bármely testrésze sérülhet, csontja törhet. Gyerekek, szokjatok le róla! Oktató társak: büntessétek szigorúan!

Víziszony – az oktató felelőssége

Világ életemben úgy gondoltam, hogy az úszásóra legveszélyesebb része gyerekeknél a játék, pláne ha kötetlen játékról van szó. Ezért pályám során mindig kötött játék volt óra végén, tehát a gyerekek nem azt csinálták, amit kedvük tartott, hanem együtt játszottunk. hozzá teszem, ezt jobban is értékelték. Egy kezdő, kisebb úszástudással rendelkező, esetleg félénk gyermeknek ugyanis sok ötlete még nincs arra, mit játsszon óra végén. A segítség, a közös játék kapcsolatépítő, nevelési eszköz és az oktatási munkát is segítheti ha okosan választom meg. No persze oktatóként ez nem a pihenés része, nem tudok közben beszélgetni, ez igaz. De miért is kéne mással foglalkoznom, amíg a gyerekek a gondjaimra vannak bízva?

Víziszony – miért nem tanultál meg úszni gyermekkorodban?

Szinte érthetetlen számomra, hogy fiatal felnőttek kerülnek hozzám oktatásra úgy, hogy az iskolai kötelező úszásoktatás ellenére sem tud egyáltalán úszni, de legalábbis nem vízbiztos. Nem beszélve ugye a 70%-ról, aki víziszonnyal küzd.

Nézzük a mai példát: a medencetérbe 2 pedagógussal 43-44 gyermek érkezett, úszásoktatásra. Lássuk be, ilyen létszámmal haladni, elég nehéz. Egy 25 méteres medencében 1 pályán egyszerre 20 fölötti gyermek úszni nem tud. Kis matek: a gyerekek testhossza (ez esetben) kb. másfél méter, ha a karját előre nyújtja, kb. 2 méter. A medence 25 méter. Ha a gyerekek között 1 méteres távolság van – ami nem elég – akkor oda vissza, elfér 16 gyerek. Persze ez matek, az életben nem így történik. De 20-22 gyerek egy pályán nem tud úszni, lássuk be. Megint itt a sérülésveszély és a víziszony kialakulásának lehetősége. Ja persze állhatnak a gyerekek a medence szélén is, de… nem úszni küldték őket a szülők? Egyébként is tudják a szülők, hogy mire fizették be a gyereket?

Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám mosolyogva: lesz dolgom 10-15 év múlva is. Akkor is lesz még, aki felnőttként fog úszni tanulni.

Víziszony – magas létszámú csoportok

Azt hiszem, nem egy helyen előfordul hasonló jelenet az uszodákban: sok gyerek úszik egy pályán: a pályabérleti díjak magasak, így gazdaságosabb. De gazdaságosabb-e a szülő oldaláról nézve? Az oktatási díj így sem alacsony.

Magas létszámú csoport esetében a legtöbb oktató a “derék haddal”, a tudásban középen elhelyezkedőkkel tud foglalkozni. Ha egyedül van, nem tud figyelni az ügyesebb gyerekek fejlesztésére, örül, hogy velük nincs gondja. És nem tud törődni a félős, víziszonyos, kevésbé bátor vagy ügyes gyerekekkel sem, mert az elveszi az idejét a többi gyerektől, a viszonylag jól haladó többségtől.

Mit tehetsz, hogy ne legyen víziszonyos a gyereked?

Nézd meg, hová iratod be úszásoktatásra. Kérdezd ki az oktatót, ha lehet találkozz vele személyesen. Kérdezd ki a gyereket az iskolai vagy magán úszásoktatás körülményeiről. A bajt sokkal egyszerűbb megelőzni, mint később orvosolni.

Bízom abban, hogy a fent leírtak nem a nagy átlagot tükrözik, ez csak egy kiragadott ritka példa. Minden tiszteletem az elkötelezett, komoly szakmai munkát végző kollégáké, akik nem kevesen állnak minden nap megújuló energiával, türelemmel, tenni akarással, igyekezettel, empátiával és tudással a medence szélén.