Kell egy csapat, akiért érdemes élni, dolgozni. Aki motivál, melletted áll, támogat. Körém szerveződött egy csapat, fantasztikus emberek, akiktől tanulhatok rengeteget, akikkel mindennapjaimat töltöm. Akiknek adhatok, s akik adnak, ha nálam van a szükség.
MAKKA, a csapat
Több, mint 6 éve kezdődött a történet és a mai napig ámulva nézem alakulását. Elkezdtünk együtt nordic walkingozni. A közös gyaloglások közösséget formáltak. S bár mehettek volna külön-külön maguk is nordikozni, ők fontosnak érezték, hogy együtt maradjunk, együtt maradjanak.
A közös nordikozás közös túrákat, más együttes sportolási alkalmakat hozott, s ma már mindennapi életünk része a MAKKA, annak egyes tagjai, a barátaink. Én is barátokra leltem, pedig erre végképp nem gondoltam. S azt hiszem, életünk második felében barátságokat találni az sors egyik legnagyobb ajándéka.
Ritka kincs, hogy a MAKKÁNÁL a világra és egymásra nyitott, értelmes, érdeklődő emberek keveredtek egymás mellé. Véletlen történhetett? Vannak-e véletlenek?
A MAKKA, ami egy ma már ritka kincset őriz
A csapatot a közös érdeklődésen túl a szeretet köti össze. Szeretet, barátság, odafigyelés, érdeklődés, aggodalom a másik irányában. És segítő kéz, mikor arra van szükség. Érdeklődő telefon: jössz ma? Mi van Veled, rég nem láttalak?
Közösségünk tagjai befogadóak és elfogadóak egymás felé. Toleránsak és nem kritikusak. Nem vagyunk már tinik, mindenkinek lehetnek hibái, gyengeségei, rossz napjai. Nem biztos, hogy ismerjük mindenki “sztoriját”, nem mindenki szereti megosztani, hogy honnan indult, csak azt mutatja, ma hol tart.
Életünk második (feledhetetlen apósom szerint szebbik) felére már sok mindent megéltünk, sok mindenen keresztül mentünk. Így jobban értékeljük a jót, könnyebben észre vesszük a szépet. Meghalljuk a madárcsicsergést, meglátjuk a felhők közül kibukkanó kék eget. A mai gyűlölettel teli világban nagy kincs a szép meglátása, a szeretet, az egymás felé fordulás. Mi nem váltjuk meg a világot, nem ütköztetünk nézeteket. Csak keressük egymást, s törekszünk a szépre, a jóra.
MAKKA – csodák minden nap
Igen, minden napra jut egy csoda. A mai szakadó esőből kialakuló napsütéses időjárás, túra a reménytelen szürkeségből a verőfénybe. Egy csapat lelkes nordic walkingos, aki nem méregette az otthonmaradás lehetőségét, időjárástól függetlenül útra kelt.
A tegnapi idős bácsi csillogó szeme, akinek a botok használata visszaadta a mozgás örömét s a jövőben megkönnyíti mindennapjait, megváltoztatja az életét. Nem felejtem boldogságát. A Reménysugaras társaink média-népszerűsége. Most, időskorban nyíladozó barátságok. Egy jóleső, remek torna a mozgás bizonytalanságát mindennap átélő társunkkal. Magabiztos karcsapások a vízben, több éves, évtizedes félelem, víziszony után. Egy vágy megvalósulása: súlyos betegség után ismét túra az erdőben. Mindennapi csodáink. Mindannyiunk életében ott vannak, csak észre kell vennünk.
Minden rózsaszín?
Persze nem minden és nem mindig ilyen giccsesen rózsaszín. Néha gyakorolni kell a türelmet, toleranciát, ami nem mindig és nem mindenkinél jön azonnal. Hogy elfogadjam a másikat erősségeivel és gyengeségeivel együtt. Mert nem biztos, hogy ismerem az útját, én nem biztos, hogy tudom, most hol tart ezen az úton. Felmérni, hogy nekem is lehetnek rossz napjaim, sőt időszakaim. Egy betegség, hangulatingadozás, mely visszafoghatja a teljesítményt és a derűt. Bárkivel megeshet. S becsülni az akaratát, mellyel legyőzi a nehézségeit, s tesz önmagáért, fittségéért. Kezet nyújtani, biztatni. Ha kell, bevárni. Együtt örülni. A másikra figyelni, nem a magam teljesítményét (felül) értékelni.
Mindennapok derűje a sokadik X után is
A cél ma is az út volt maga. Amikor két beszélgetés között egy picit elcsöndesedik a lélek. Élvezem a környezetet ami körülvesz és a társaságot, ami befogad. De egy kicsit befelé tekintek. Elmélyedek. Gondolatok lánca követi egymást a fejemben. Lassan, nyugodtan.
A legfontosabb, melyet szeretnék elmenteni a Ti tudásotokból és az életem részévé tenni, az a derű, életszeretet, mely sugárzik belőletek. Mellyel minden napot élvezetessé igyekeztek tenni. Ahogy tartjátok magatokat. Ahogy leküzditek az akadályokat. Ahogy szeretitek egymást. Én ezt tanultam Tőletek, s viszem magammal az úton, életem ösvényén. Köszönöm, hogy vagytok, ilyenek vagytok. Igyekszem jó tanítvány lenni s a tudásotokat, a “a kincset” minden nap átadni, megosztani.
Hagyj üzenetet