Egy szenior tréner késő esti merengése tegnapon, mán, holnapon. A honlapon…
Holnap ismét a medence partján randizok 4 ismeretlennel. Közös bennük a félelem, a víztől és az ismeretlentől. Félnek önmaguktól, a bennük élő félelemtől, melyen úrrá kell lennünk. Együtt. Kapok egy csipetnyi kezdeti bizalmat és 180 percet hogy ezt megszolgáljam. S ez idő alatt mindent oda kell adnom. Tudást, hitet, erőt, bizalmat, akaratot, energiát, optimizmust. Hogy megnyíljon előttük egy új világ, a víz birodalma. Hogy szabaddá váljanak, függetlenek korlátaiktól, legyen az testi vagy lelki akadály. Hogy az úszástanuláson keresztül megszabaduljanak egyéb gátló tényezőktől, s feljebb lépjenek életük lépcsősorán. Talán félek én is az ismeretlentől. Hiszen nem tudom mit takar a név: vajon kik vagytok Ti, Kati, Erika, Erzsi és Ica? S hogy fog működni holnap a kémia? Tudok-e adni eleget? Segítek-e Nektek?
Ma torna órán “kevesen” voltunk, egy tucatnál valamivel többen álltatok velem szemben, várva a “csodát”. S bennem ott a kétely: elég összeszedett, felkészült és fitt vagyok-e lélekben a mai csodához? Korán keltetek, hogy tegyetek egészségetekért, önmagatokért, s teszitek ezt rendületlenül, hetente kétszer, (vagy akár többször) évek óta. Ma nem a megszokott vágányon haladtunk, egy ritkábban használt eszköz került elő a softball mellett. Mert kell a változatosság, kell a kihívás, hogy legyőzzük önmagunkat és a tunyaságot. S én állok Veletek szemben, s csak remélni merem, hogy ma is kaptok annyit, amennyit vártok, s ma is épülünk. Pálma oly szépen mozog, ami páratlan a 70+ kategóriában. Csodálom, s a kérdés ott motoz: én képes leszek erre?
Elröppen 50 perc, az arcok változnak, a cél és a feladat ugyanaz. Az enyém sem változik: megint adnom kell, feladatot Nektek és a hitet, hogy képesek vagytok rá és hogy érdemes. Erzsikére mindig számíthatok. Az egyik rangidősünk sosem sajnálja tőlem az óra végi köszönetet, az elismerést és én hálás vagyok érte. Egy alkalommal megfeledkezett róla, mert másfelé terelődött a szó, s a hiány benne rezgett napokig, a következő találkozásunkig. Áll a jobbomon, megszokott helyén, ahonnét ő jól lát engem is és a többiekről is tud “puskázni”. Ő így szereti. S közben a csapat előtt a példa szó szerint – lehet így is hetvenkedni a hetvenhetedikben.
S utána egy rövid de szükséges luxus: leülünk két szóra Szabinával. Nagy az öröm, velünk marad. S örülök ennek Veletek és helyettetek, hisz akkor mégsem lesz a Föld az éggel eggyé. Mert most egy picit én is aggódtam, bár mindenkit nyugtattam. S közben több órát vett el tőlem az útkeresés, a “B” terv. Ez is megoldva, önfeledt ölelés, öröm, nyugalom.
Napközben közel 30 email, jelentkezések, tájékoztatás. Számlák kiküldése, összesítések. Facebook reklámok, beharangozók, tájékoztatók, honlap frissítés, időpont egyeztetések. És igen, kérjük a zenészt az Őrségben! Nem végeztem mindennel. Mafi kutyám fejet ráz – irány az állatorvos. Igen, megint “füles”. A palántákat sem ültettem el…
És jönnek a gyerekek. Pacsi és jó szó mindenkinek kell, hogy jusson, pedig sokan vagyunk ma. De Márti mellettem, vállvetve. S a jó szó mellett kell a humor, s a figyelem, mely fáradtságot, bánatot feledtet. Gyerekkel, felnőttel egyaránt. Közben trópusi eső és égzengés – a figyelem nem tökéletes, a mozdulat is sutább, lassabb. Tanév vége közeleg, ezt is érzem.
120 szabad perc után a színpad ugyanaz, a szereplők változnak: Zsolt első alkalommal küzd a félelemmel és a mellúszással. No meg velem. Egy fiatal férfi nehezen vállalja fel még egy nem oly fiatal nő előtt is a gyengeségeit, bénít a ki nem mondott szó, a bujkáló szégyenérzet. Engem is, őt is. Talán legközelebb ezt is legyőzzük. A kartempó már alakul, a lábtempónál még nincs elég lendület, darabos a mozdulat. Gyenge quadriceps femoris, alsó és felső keresztezett szindróma – kellene egy kis torna. Célirányos erősítés és nyújtás. A probléma ma már mindennapos, a felismerés ritka, az én “válaszom” készül. Mert feladat és terv mindig van…
S némi izgalom: vajon lesz holnap nordic? Engedi az időjárás? Ki vagyunk éhezve a gyaloglásra, a levegőre , a szabadság érzetére. Hogy együtt legyünk, mi makkások. Hogy megtudjuk, mi történt a héten. Egy társas esemény, melynek “mellékhatása” a mozgás. A szerdai nordic walking alapkő. Nélkülözhetetlen. Egy remek kezdő mozgásforma. A csali. Bekapod és nem szabadulsz. Azt veszed észre, hogy hamarosan tornázni jársz vagy úszni tanulsz, vizitornázol, Szenior Mozgásfesztiválra nevezel, aktív vagy és egy közösséghez tartozol. S teszed ezt boldogan, élvezve az énidőt.
S én állok előtted, bár a színpadkép változik, s adok-adok-adok. Legyőzöm a félelmeket, hiszen az nagy gát. És várlak holnap is ha nem esik, de csütörtökön és pénteken is.
Hagyj üzenetet