Az élet hoz vicces helyzeteket csak észre kell vennünk hogy együtt nevethessünk. Mióta nem találkozhatok szenior tornászaimmal és a nordic walkingos csapattal, online felületen és telefonon tartom velük a kapcsolatot. A négy fal közé és az online térbe szorultak a nagyik és én nagyon büszke vagyok rájuk. Mert nem lehet leírni ezt a korosztályt! Tudnak fejlődni, alkalmazkodni és nevetni. Nevessünk, mert könnyebb, ha nevetünk.
Mikor elkezdtem velük dolgozni, még papíron kinyomtatva adtam át a programot, nem volt mindenkinek email címe. Nagy változást hozott az életükbe, hogy valaki nekik szervez programokat, az ő napirendjüknek és életkori igényeiknek figyelembe vételével. És ők jöttek rendszeresen, kezdtek el sportolni úgy, hogy talán sosem tették előtte. S lett mindennapjaik része a torna, úszás, nordic walking, vízitorna és a kirándulások.
És leginkább a TÁRSASÁG. A program mentén ugyanis barátságok szövődtek, olyan kapcsolatok alakultak ki, melyek túlnyúlnak az edzéseken. Telefonszámok cserélődtek, email címeket jegyeztek papírra, FB-on jelölték egymást ismerősnek, Messenger üzeneteket küldtek, zárt csoportok alakultak. És mentek együtt sétálni, színházba és koncertre, előadásokra.
Az élet azonban most ezt próbálja elvenni tőlük, tőlünk, de mi nem hagyjuk magunkat! Szükségünk van a megszokott életritmusunkra, a barátainkra és az aktivitásunkra egyaránt. Amit kiharcoltak maguknak, nem engedik el egy nyavalyás vírus miatt! Alkalmazkodva az előírásokhoz és javaslatokhoz, mi sportolunk tovább és élvezzük egymás társaságát – a virtuális térben.
Állok a ház mellett vagy a nappalinkban és órát vezetek. Nem szeretem a videó felvételeket, élő videókat, sosem volt barátom. De most ezt hozta az élet. Beszélek a telefonomnak, bohóckodok egymagam és közben nevetek, hogy ez nem lehet igaz. És ők alkalmazkodva a körülményekhez, tornáznak velem online. 60-70-75-en is összejövünk napjában, s ők kezelik a technikát és követik az órákat. Mert szükségük van a mozgásra és arra, hogy együtt legyünk. Ha így, hát így. És nevetünk, mert könnyebb, ha nevetünk.
A minap medvehagymaszedő túránk lett volna Dégen, az ország legszebb kastélyparkjában. A körülmények miatt nem tehettük meg ezt a túrát a tervezett szerint, mi mégis útra keltünk. Álltam a ház mellett, s levezettem a túrát. Nordic walkingoztunk egy helyben és én elmeséltem, hogy mit látunk. Meg-megálltunk a gyönyörű fahidaknál és végeztük az erősítő gyakorlatokat. Benéztünk a pontosan rekonstruált nyiladékokba, hogy lássuk, milyen tájképi elemeket mutat meg nekünk. Együtt voltunk, kirándultunk, kiszakadtunk a négy fal közül – még ha csak gondolatban is. Nevessünk, mert könnyebb, ha nevetünk.
Tegnap lábtornáztunk. A szükséges segédeszközök nem álltak rendelkezésre, de mi előre összeszedtünk néhányat otthon: kislabda nálam sem volt kéznél, s most jó szolgálatot tett helyette a hajlakkos flakonom. Ezt sem gondoltam néhány hete a Rossmannban, hogy ez a lakk lábtornában fog nekem segíteni. Nevessünk, mert könnyebb, ha nevetünk.
Az erősítő edzést súlyzók hiányában PET palackkal végeztük, de volt aki a “két kulacsos” módszert választotta. Marika (70+) menet közben még töltött a palackba, mert úgy érezte többet is bír. És Feri a végén megitta a súlyzót egy hajtásra. Nevessünk, mert könnyebb, ha nevetünk.
Hozott pozitív dolgokat is a bezártság és az online torna: csatlakozott hozzánk ismét Lívia Sopronból, újoncként Éva Oroszlányból. Pilisről Marikának nem kell beutaznia, de ő tenné, kelne korán mint eddig csak jöhetne! Ránk találtak ismét azok, akik nyugdíj mellett újra dolgozni kényszerültek s ezért kimaradtak a délelőtti programokból, s hívják a kolléganőket is. Becsatlakozott néhány férj is a mozgásba, számomra ez is nagy öröm! A férfiakat ugyanis sokkal nehezebb mozgásra bírni az 50+ korosztályban!
A délutánok sokszor telnek el telefonnal a fülemen, próbálom tartani a kapcsolatot azokkal, akikkel máskor a mindennapjaim telnek. Vannak nehezebb napok, van aki már nehezen viseli a bezártságot. Őket is arra próbálom rávenni, hogy nevessünk, mert könnyebb, ha nevetünk. És vannak olyanok, mint a tegnapi, amikor csilingelő hangokat hallok a vonal túlsó feléről, mert van bennük elég tartalék és tudunk együtt nevetni azon amin akár sírhatnánk is. Nevessünk, mert könnyebb, ha nevetünk.
Büszke vagyok a csapatomra, akik kinyomtatott programtól eljutottak oda, hogy tökéletesen kezelik a technikát, tartják a kapcsolatot egymással és követik az órákat online. És nevetnek, mert könnyebb, ha nevetünk. És fenntartják a megszokott aktív életmódjukat, mert nincs más alternatíva. Nagy-nagy respect Nektek, nagy ölelés és virtupuszi mindenkinek!
Hagyj üzenetet